Kávébabtól az eszpresszóig
Az olasz kávékultúra története egészen az 1570-es évekig nyúlik vissza, amikor az első arab kereskedőhajó Velencében partot ért, fedélzetén az akkoriban még ritkaságszámba menő és luxuscikknek számító kávébabokkal. Nem telt el sok idő, amíg az illatos és aromás kávészemek meghódították a csizma alakú ország lakóit és az olasz kulinária folyékony gyöngyszemévé váltak.
Miután VIII. Kelemen pápa megkóstolta és megkedvelte az addig ördögtől valónak titulált italt, áldásával Európa-szerte felgyorsította elterjedését.
Azóta Olaszország a világ kávéhatalmává vált, melyet elsősorban a milánói származású Luigi Bezzera feltalálónak köszönhet, aki feltalálta az eszpresszókészítés technológiáját. 1901-ben előállt a kazános rendszerű kávéfőzőgép ötletével, hogy nyomás alatt forró vizet préseljenek keresztül az őrölt kávén, és ezzel a technikával rövid és koncentrált italt kapjanak eredményül.
Az új metódussal egyetlen adag ital is gyorsan, és ami még ennél is fontosabb, frissen elkészíthetővé vált a fogyasztók számára. Az eszpresszógépek rövidesen szolgálatba is álltak az olasz kávébárokban, ahol jellemzően a vendégek gyorsan, egy hörpintésre fogyasztották el a sűrű italt, mely löketet jelentett az álmosítóan meleg olasz napokon.
Az eszpresszógépek tökéletesítése felé vezető következő lépést Giovanni Achile Gaggia tette meg azzal, hogy az eredeti gépet egy rugós szeleppel látta el, így forráspont alatti, 90 °C-os vízzel készülhetett a kávé, mely így lágyabb és kevésbé keserű ízű lett. A találmány által megnövekedett nyomás „mellékhatásaként” crema, azaz krémes hab jelent meg az italon, mely mindmáig az igazán jó kávé jellegzetessége.
A kávékultúra fejlődésének következő lépcsőfokát Alfonso Bialetti 1933-ban szabadalmaztatott találmánya, a kotyogós kávéfőző jelentette, mely az ital otthoni fogyasztását segítette elő.
Az olaszok leleményességének köszönhetően készülhetett el az első eszpresszó, mely amellett, hogy önmagában is fogyasztható, rengeteg kávékülönlegesség alapját is képezi, például cappuccinóét vagy lattéét.