Mire ez a nagy felhajtás?
Avagy a Black Friday eredete
Ennek az egyre inkább elterjedő, vásárlásra ösztönző, Fekete Péntek láznak igazán sötét eredete van:
Az eredeti Black Friday elnevezés nem az angolszász kultúrkörben a Hálaadást követő, vásárlásra ösztönző péntek volt. Nem is arra vezethető vissza, hogy az ötvenes évek elején bevett szokássá vált, hogy a Hálaadást követő pénteken beteget jelentsenek a dolgozók, így egy négynapos, hosszú hétvégén pihenhetik ki magukat a munkavállalók.
1869 szeptember 29.-én, két Wall Steet-i könyörtelen befektető, Jay Gould és Jim Fisk, felvásárolta a nemzeti aranytartalék egy komoly, jelentős részét, hogy így a tőzsdén őrült módon megemelkedjen az áruk. Az aranyárak az egekbe szöktek, így komoly profittal tudták eladni a felhalmozott arany készletüket.
A tőzsdét olyan mértékben a szakadék szélére sodorta ez az esemény, hogy szinte mindenkit csődbe vitt: a Wall Street-i báróktól a farmerekig.
A hálaadásnapi „Fekete Péntek” elnevezés mögött pedig az a hagyomány áll, hogy a kiskereskedők a veszteséget piros, a nyereséget pedig fekete könyvben könyvelték el. Az egyre inkább elterjedő, advent előtti leárazások pedig a „fekete könyv” tartalmát bővítették.
Az első feljegyzés a „Black Friday” elnevezésre azonban sem a Wall Streeti tőzsdebotrány, sem pedig a fekete könvecskékhez nem köthető, hanem egy meglehetősen meglepő pénteki eseményhez:
Filadelfiában minden évben megrendezésre került a katonaság és a tengerészgyalogság közti foci mérkőzés. Az 1950-es évekre olyan méretűre nőtt a vásárolókedv ezen a bizonyos pénteki napon, hogy szurkolók és a vásárlók közti zűrzavar miatt a filadelfiai rendőrség „Black Friday”-ként kezdte emlegetni a hálaadás követő pénteki napot, mivel tovább kellett dolgozniuk a rendőröknek a megnövekedett számú vásárlók és a szurkolók miatt.